A világ egyik részén az emberek (szó szerint) halálra zabálják magukat, a másik részén pedig éheznek. Különös kettősség ez. Mint ahogy az is, hogy vannak, akik magasról tesznek arra, hogy ami a tányérjukra kerül vajon mennyire szolgálja az egészségüket és vannak, akik minden elfogyasztott falat előtt kalóriát számolnak. 
Ortorexia...avagy diétafüggőség.

Egy kissé hosszúra sikeredett utazásom alatt lehetőségem nyílt arra, hogy elolvassam Almási Kitti Bátran élni c. könyvét a vonaton. (Ezúton is köszönet érte a MÁV-nak, hiszen, ha nem lett volna a műszaki hiba miatti félórás késés, nem dekkoltam volna a Déliben 2 órát várva a csatlakozásra és nem lett volna alkalmam elolvasni egy teljes könyvet.) A félelmekről, szorongásokról és gátlásokról volt benne szó, s az egyik fejezet különösen megfogott: Miért szégyelljük a testünket?

Ha valaki közelebbi kapcsolatba kerül a fitnesszel, diétákkal, egészséges életmóddal, nem kerülheti el, hogy ilyen vagy olyan módon, előbb vagy utóbb ne találkozzon ezzel a kérdéssel.  "Ebben a testképzavaros, média által manipulált világban nem véletlen, hogy a táplálkozáshoz is rengeteg félelem társul. Minél többet olvasunk, hallunk a különböző lehetséges veszélyforrásokról, annál jobban megerősödhet bennünk a szorongás, hogy ha helytelenül táplálkozunk, akkor legyengülünk, meghízunk, megbetegszünk. Ömlenek ránk a tanácsok a tévéből, a rádióból, könyvekből, magazinokból, és mi lelkesen esszük, amiről éppen azt állítják, hogy egészséges- egészen addig, amíg ki nem derül, hogy az is káros, és kereshetünk valami új diétát. Ezen a talajon alakulhatott ki az ortorexia jelensége- a kifejezés a diétákba vetett túlzott hitet és elköteleződést írja le." Nem, nem, nincs azzal semmi baj, ha valaki egészségesen táplálkozik, sőt, nagyon is jó és követendő példa. A baj akkor kezdődik, hogy az egyszerű "odafigyelek, hogy mit eszem" dologból egyszer csak görcsölés lesz. Amikor az illető minden gondolata az egészséges étkezésről szól. Amikor a nap legnagyobb problémája az, hogy mit és hogyan egyen. Amikor egy baráti társaság amiatt épül le, mert nem tudják betartani ezeket a kényszeres étkezési szabályokat. Amikor az egészségesre törekvés helyét az egészségtelentől való félelem veszi át. Nincs éles határ az "egészséges" és a "beteges" diétázás között, hiszen saláta - saláta, ugyanarról a dologról beszélünk. Itt sokkal inkább az ételhez, étkezéshez, egészséghez való hozzáállás számít. 

Az orthorexia jelensége sokszor leginkább a kontroll igényéről szól. Ezek a kényszeresen betartott diéták azt az érzetet nyújthatják az illetőnek, hogy van az életének egy olyan területe, amit teljes mértékig ő szabályozhat és ez csökkenti a szorongását. Igen, fontos az egészséges étkezés, és törekednünk is kell rá, de mindig tudjuk, hogy minden esetleges szabálytalanságunkkal, hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt is elfogadhatóak és szerethetőek vagyunk és az egészségünk is megőrizhető.