Néha elfogy a motiváció, néha csak épp nem elég és néha könnyebb a kifogásokat megtalálni, mint motiválni magunkat. Nincs ez másképp velem sem, nekem is napról-napra, edzésről edzésre újra kell töltenem a motivációs puttonyomat. A négy motivátor, aki engem segít:

MOTIVÁTOR 1.0
Félmaratonra való készülésemkor volt pár alkalom, amikor nagyon nem akaródzott felhúzódni a lábamra a futócipő. Kifogások hegyén-hátán, amikor minden más fontosabb, mint az aznapi 12km, amikor bármi más jobb lenne, mint izzadni a 35fokban. Tudtátok, hogy 92 éves Harriette Thompson lefutotta élete 16. maratonját San Diegoban, 7óra 24perc 36másodperc alatt, ezzel majdnem 2 órával javította korosztálya rekordját? Én nem tudtam... "92 évesen? 42 km-t? Fut? 7óra 24 percig folyamatosan fut? 92 évesen? Én 29 évesen azon gondolkozom, hogy lefussam-e a szerda esti 12 km-emet, ez a hölgy pedig 92 évesen maratont fut? Örülnék, ha 92 évesen egyáltalán még életképes lennék, és ha életem során csak egyszer le tudnám futni a maratont..." Akkora erőt és inspirációt adott ez az idős hölgy, hogy azonnal vettem a futócipőmet és elindultam. Útközben eszembe jutott egy nemrégiben történt eset. Egyik fiatal vendégem korábban érkezett az edzésre és szemtanúja lehetett egy senior tréningnek. "Nem unalmas?"- kérdezte később, utalva az előző edzésre.  "Neeem, szeretek idősebbekkel edzeni, ennek is megvan a szépsége! Mindig lelkesen jönnek edzeni, mindig hálásak a mozgás öröméért. Tiszteletreméltó az elhivatottságuk a sport iránt, de legfőképpen az, hogy nem tespednek bele az öregségbe, hanem igenis aktívak és küzdenek és mozognak....És soha nem tudhatod, melyik nyugdíjasod fogja lefutni a maratont." :) 

MOTIVÁTOR 2.0
Futótárs. Aki a 0. km-től a célig velem van. Aki a jelenlétével motivál, aki a 10 centis lépéshossz különbségével húz előre, aki a légzésével és lépteivel adja a ritmust. Futótárssal azóta futunk együtt (amikor időnk engedi, és össze tudjuk egyeztetni a futóedzéseket), mióta az első közös futásunk alkalmával észrevettük, mennyire egy tempóban futunk. Néha persze van, hogy ő van jobb formában, vagy én. Ilyenkor mindketten szabad utat hagyunk a másiknak. Így volt ez az első versenyen, amikor én a 15.km-nél belassultam, így ő ért be a célba előbb, és a legutóbbi közös futáson, amikor meg én kaptam szárnyakat az utolsó pár kilométeren. 

MOTIVÁTOR 3.0
Van, hogy úgy érezzük, ma a maximumot hoztuk ki magunkból, aztán megjelenik egy Motivátor, és megmutatja, hogy van még bennünk 10%. Részlet futónaplóm utolsó bejegyzéséből: "...sikerült úgy lefutnom kb 2 km-t, hogy észre sem vettem, hogy nem kapcsoltam be az endomondot. No, nem baj, fussunk, hát tovább ebben a kis kényelmes tempóban. Mint később kiderült, 5:30 min/km ez a kis kényelmes tempóm. Nem túl jó idő, pláne, hogy 5 perces km-ekkel szeretnénk majd félmaratont futni Futótársammal szeptember végén. Ilyenkor mindig azzal biztatom magam, hogy "Elindultál, itt vagy, és futsz. Élvezed, jól esik, érzed a tüdődből ki-beáramló levegőt...nézd, milyen szép a táj, milyen finom illata van a hársfának..." A hídról leérve úgy döntöttem, gyorsítok egy kicsit, már bemelegedtem rendesen, itt a Tisza-parton még jobb a levegő, mint a városban, ideje megtölteni a tüdőmet a Tisza illatával. 5:12, 5:00, 5:03... no, egész jó idők...Futótárs nélkül nem is emlékszem, mikor futottam ilyen jól. Éppen, mikor megdicsértem magam, milyen szép teljesítményre vagyok képes, egy futó úgy illant el mellettem, mintha én sétáltam volna. No, le is törte pillanatnyi önbizalmamat. 5:00? Erre vagyok én büszke, amikor itt fut ez az Agár, mintha meg sem kottyant volna neki, én meg majd kiköpöm a tüdőmet??? Aztán eszembe jutott, hogy indultam tavasszal az első futásomra...és hogy azóta hova fejlődtem. Ez a lényeg! Önmagam legyőzése, hogy jobb legyek, mint ami tegnap voltam. Hogy jobb legyek, mint ami az előző kilométernél voltam...ezzel nekiindultam. És éreztem, hogy fogy közöttünk a távolság. Bár, már zsibbadt a kezem, úgyhogy jóval az anaerob határom fölött futottam, de úgy láttam, hogy elég rövid köztünk a távolság, és ő sem fut már olyan gyorsan, így utol tudom érni. 4:52...az 5. km-em 5 perc alatti idővel futottam le!!! Utolértem, s egy "Köszönöm, hogy előttem futottál és motiváltál!" mondattal leelőzve futottam tovább tartva a tempómat. Később kiderült, hogy résztávozik, mert többször is előzgettük egymást. Nagy örömömre, hiszen így mindig volt egy húzóerő előttem..."

MOTIVÁTOR 4.0
16 éves korom óta vagyok hobbifutó...az egész egy vizslával kezdődött. Hatalmas mozgásigényét az erdőben tett sétákkal, tekerésekkel, később futásokkal vezettük le. Imádtam azokat a futásokat: fenyőillat, madárcsicsergés, bükkfaárnyék, vakító erdei tisztások, dombra fel- völgybe le... és közben folyamatosan ott ügetett előttem az a két kis vörös farpofa. Néha megállt, visszanézett, megyek-e már. Vagy kővé dermedt egy árokparton megbújó fácán szagára. Vagy elszaladt egy felriasztott nyúl után, majd rohant vissza pár perc múlva. Meg-megállt, hogy igyon az erdei kis pocsolyákból... Örök emlék, szép emlék, ami még ma is gyakran eszembe jut, ha hasonló vidéken húzom fel a futócipőmet. Mert Ő még mindig ott fut előttem.