Gyerekkoromban mindig a hegyekbe mentünk nyaralni, s ha a Balatonon töltöttük is a szünidőt, soha nem maradhattak el az erdei túrák. Így aztán mindig úgy gondoltam, hogy számomra az aktív pihenés, a túrázások, erdők adják a nyaralás igazi élményét... egészen addig, míg egyik nyáron a horvát tengerpartra mentünk nyaralni. Első látásra beleszerettem a tengervíz sós ízébe és a mediterrán napfény forró ölelésébe.
Miután teljesen belehabarodtam a mediterrán világba, úgy gondoltam, hogy számomra már csak a tenger adhat abszolút feltöltődést. Aztán egyszer elkeveredtem a Magas-Tátrába. Soha azelőtt nem jártam még magashegységben, télen meg pláne nem. A hegyvidéki táj, a friss levegő, a lenyűgöző sziklák és a fenyőrengeteg annyira magukkal ragadtak, hogy mellettük a tengerparti nyaralás eltörpült.

Kicsit úgy érzem magam, mint az Így jártam anyátokkal c. sorozatban Barney, aki szerint "Az új [nő] mindig jobb." De nem. Csak, amíg nem próbálod ki, nem tudhatod, hogy mennyire szereted. :)