Te nem jógázol? Kicsit sem? Tényleg? De miért nem?

Szeretek otthon futni, mert kicsit nagyobb szintemelkedők vannak a Bakony lábánál, mint a Tisza partján. Ilyenkor soha nem viszek magammal zenét, szeretem hallgatni az erdő hangját, és mindig viszek magammal egy négylábú edzőtársat.

Gyerekkoromban mindig a hegyekbe mentünk nyaralni, s ha a Balatonon töltöttük is a szünidőt, soha nem maradhattak el az erdei túrák. Így aztán mindig úgy gondoltam, hogy számomra az aktív pihenés, a túrázások, erdők adják a nyaralás igazi élményét... egészen addig, míg egyik nyáron a horvát tengerpartra mentünk nyaralni. Első látásra beleszerettem a tengervíz sós ízébe és a mediterrán napfény forró ölelésébe.
Miután teljesen belehabarodtam a mediterrán világba, úgy gondoltam, hogy számomra már csak a tenger adhat abszolút feltöltődést. Aztán egyszer elkeveredtem a Magas-Tátrába. Soha azelőtt nem jártam még magashegységben, télen meg pláne nem. A hegyvidéki táj, a friss levegő, a lenyűgöző sziklák és a fenyőrengeteg annyira magukkal ragadtak, hogy mellettük a tengerparti nyaralás eltörpült.

Kicsit úgy érzem magam, mint az Így jártam anyátokkal c. sorozatban Barney, aki szerint "Az új [nő] mindig jobb." De nem. Csak, amíg nem próbálod ki, nem tudhatod, hogy mennyire szereted. :)

Ugye mindenki ismeri a before-after (előtte-utána) képeket? Tele van vele az internet, a facebook... Természetesen az esetek többségében hatalmas változásról, nagy fogyásról van szó, ami hosszú időt vesz igénybe, és sokaknak éppen emiatt megy el a kedve attól, hogy belevágjon az életmódváltásba. Mert sokszor nincs azonnali eredmény, várni kell, az emberek pedig türelmetlenek, mindent azonnal akarnak (lehetőleg minél kisebb energiabefektetéssel, a szokások megváltoztatása nélkül).

Nemrég egy érdekes képre bukkantam:

Az állóspárga fejlődési stádiumát mutatja, lehet ez 4, de akár 6 éves időszak is (és az utolsó kép után is van még előrelépés).
Aki próbálkozott már ezzel, vagy meg is tudja csinálni, tudja jól, hogy nagyon nehéz kivitelezni, hiszen nemcsak nagyfokú csípőmobilitásra (és egyben erőre is) van szükség, de nagyon jó egyensúlyozó képességre és koncentrációra is.

"Céltudatosság, türelem, kitartás!" Ez jutott eszembe, amikor először megláttam ezt a képet. Ugyanez kell minden nagy (de akár kisebb) fogyáshoz, életmódváltáshoz is. Mert lehet, hogy ma még van rajtad X kg felesleg, de belegondoltál már abba, hogy ha ma elkezded, néhány hónap vagy év múlva már csúcsformában lehetsz? Hogy ha már tavaly vagy azelőtt rászántad volna magad, és nem halogattad volna mindig "holnapra", akkor ma már az "after" képet csinálhatnád? Ma soha nem késő elkezdeni, csak holnap. 

Március közepe van, a rövidnadrágos szezonig van még 8 hét, a bikiniszezonig 12. Heti 0,5-1 kilós fogyással számolva alsó hangon is minimum 4kg feleslegtől tudsz megszabadulni (de akár 12-től is, ha nagyon odafigyelsz). Szóval, érdemes ma csinálni egy "before/előtte" képet, és céltudatossággal, türelemmel és kitartással, június elején még egyet... (aztán majd szeptemberben, decemberben... és szépen egymás mellé lehet tenni, mint itt. :) )

A világ egyik részén az emberek (szó szerint) halálra zabálják magukat, a másik részén pedig éheznek. Különös kettősség ez. Mint ahogy az is, hogy vannak, akik magasról tesznek arra, hogy ami a tányérjukra kerül vajon mennyire szolgálja az egészségüket és vannak, akik minden elfogyasztott falat előtt kalóriát számolnak. 
Ortorexia...avagy diétafüggőség.

...megállni és befele figyelni.

...a jelenben lenni.

...koncentrálni.

...relaxálni.

...egyensúlyban lenni, testben és lélekben egyaránt.

...lélegezni.

...elengedni a problémákat.

...örülni a kis dolgoknak.

...észrevenni a folyamatos változást akkor is, amikor kívülről semmi sem látszik.

...hogy ne másokhoz hasonlítsuk magunkat.

...hogy ne a tegnapi önmagunkat akarjuk folyamatosan legyőzni.

...hogy a szőnyeg nem egy versenypálya.

...elengedni.

...bízni.

...állni, ülni, feküdni és mozogni.

...érezni a testünket, amiben élünk.

...újjászületni.

...szeretni önmagunkat.

...szeretni mindenki mást is.

...hálásnak lenni, azért, ami van.

...

Szerintem mindenkinek, aki rendszeresen jógázik vannak emlékezetes ászanái, amik valamiért mély nyomot hagytak benne. Nekem is sok ilyen van: a fejenállással és a szentjánosbogár pózzal például sokáig szenvedtem, mire végre ráéreztem, hogyan is kell csinálni, melyik izmomat kell használnom, hogyan találjam meg a egyensúlyomat. És éppen ezek miatt az apró sikerélmények miatt folytattam mindig a gyakorlást.
Néha kell egy oktató (még annak is, aki maga is oktat), aki segít megtalálni a helyes utat: egyetlen mozdulattal helyre teszi a medencédet a harcos pózban, vagy belesimítja az ujjadat a talajba a hegytartásnál. Apró mozdulatok, de sokszor mérföldköveket jelentenek. Hasonló a helyzet az instrukciókkal, a megfelelő időben kimondott szavakkal. Néha egyetlen mondat képes megváltoztatni mindent. Egyik alkalommal egy olyan ászanát csináltunk, amit még soha életemben nem láttam, így a jobb oldalra nem is csináltam meg, csak megálltam egy kényelmes pozícióban és figyeltem. Melyik kezet hova??? Melyik lábbal merre??? Nem értettem, nem láttam át, így nem is csináltam, mert nem tudtam, hogy egyáltalán meg tudom csinálni. Aztán a bal oldalnál odajött az oktató és mindenféle erőfeszítés nélkül belesegített a pózba. Még én is meglepődtem rajta... "Erre te képes vagy. Miért nem csináltad az előbb? A tested mindenre képes, csak az elmédet kell meggyőzni erről." És igen! Ekkor esett le, hogy legyen szó bármilyen ászanáról, azt meg tudom csinálni, nincs semmilyen fizikai határa, mert az emberi test képes rá. És minden gyakorlással a testemet felkészítem az ászanára, az elmémet pedig meggyőzöm arról, hogy képes vagyok rá. Azóta teljesen máshogy gyakorlok... nemcsak testben, hanem fejben is, és elhiszem, hogy nincs lehetetlen. ;)

Ha nyár, akkor paradicsom! Ebben a bejegyzésemben összegyűjtöttem 3 nagyon finom paradicsomos ételt. Mivel nem szeretek órákat pepecselni a konyhában, biztosak lehettek benne, hogy könnyen, gyorsan elkészülő finomságokról lesz szó. Íme: