Gyerekkoromban mindig rettegtem, hogy felnőttként átlagos életem lesz. Szürke, és hétköznapi: reggel felkelek, elviszem a gyerekeket az oviba, iskolába, elmegyek a munkahelyemre, napi 8-10 órát ülök egy számítógép előtt, majd hazamegyek, vacsorát főzök a családnak, tévézünk és lefekszünk aludni. Másnap reggel pedig minden kezdődik elölről. Ezért aztán foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, hogy valami különleges hivatást válasszak: biológus leszek, állatokat fogok megfigyelni a vadonban!  Egyetemi tanulmányaim később úgy alakultak, hogy bár biológus lettem, nem az a fajta, aki a vadonban jeep-pel kergeti az oroszlánokat, vagy az Amazonas mocsaraiban gumicsizmában hajkurássza a nyílméregbékákat…  Egy biológus, aki reggel felkel, bemegy a laborban és napi 8-10 órát tölt egy robotokkal és számítógépekkel teli szobában…majd innen kiszabadulva, hogy energiáit levezesse, a nap hátralevő részét egy edzőteremben tölti. Természetes kíváncsiságomból kifolyólag és tudományos érdeklődésem miatt egyre inkább belemélyedtem az anatómiába, mozgástanba, edzéselméletbe. Olvastam, tanultam, míg végül edző lettem. Most, reggel felkelek, elmegyek dolgozni, 8-10 edzést tartok, edzek, majd este 9 körül hazaérek és lefekszem aludni. Nem tűnik túl izgalmasnak, de valahogy mégsem szürke és hétköznapi. Hogy miért? Mert olyan emberekkel dolgozom együtt, akik kiszínesítik a mindennapokat. Olyan vendégeim vannak, akik miatt érdemes reggel felkelni, akiknek tudásom legjavát adva segíthetek céljaik elérésében, és közben én is rengeteget tanulok az emberi testről, a funkcionális anatómiáról, a mozgásról. Tulajdonképpen biológus lettem, aki állatokat vagyis embereket figyel meg a vadonban, azaz az edzőteremben. ;)
Bejegyzéseimet edzői létem kisebb-nagyobb eseményei, kollégáim és vendégeim inspirálták. Remélem, hogy blogom egyben lesz szórakoztató és informatív. Jó olvasást! 

Ha szeretnél hetente értesülni az új bejegyzésekről, kattints ide.